Fotók









mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter

Hadd nézzek a tenyeredbe!


Magyar népi mondókák és dalok a mindennapjainkban – 3. rész


Ősi népi kincsünkkel foglalkozó cikksorozatunk utolsó részében arra szeretnénk a hangsúlyt fektetni, hogy ezek a mondókák, dalocskák miként fejlesztik a kisgyermek egyes részképességeit, amelyek nélkülözhetetlenek a baba egyenletes fejlődéséhez és majd később az iskolában a zökkenőmentes írás- és olvasás-elsajátításhoz. A mondókák egy részét és az egyes mondókákhoz kapcsolódó mozgások és játékok leírását ezúttal is J. Kovács Judit drámapedagógus és Kerekítő klub-foglalkozás vezető gyűjteményéből vettem át, a csoportosításuk pedig a fejlesztési terület szerint történt.

Hangutánzó mondókák
A kisgyermek beszédfejlődése szempontjából kiemelten fontos, hogy pici korában sok hangutánzós játékot játsszunk vele. Ezáltal fejlődik a hallásfigyelme, kifinomul a hallása a hangok azonosságának és különbözőségének felismerésére, amikor pedig már ő is mondogatja ezeket, fejlődik a hangképzése, ami a beszédhangok helyes kiejtésének az alapját képezi. A megszokott állatos hangutánzós játékokon kívül (amikor hol a szülő, hol a gyermek utánoz egy állathangot, a másiknak pedig ki kell találnia, melyik állat az), alkalmazhatjuk a népi hangutánzókat is. Ezek nem csak fejlesztő hatásuknál fogva érdekesek, hanem olyan esetekben is rázendíthetünk, amikor a babának a figyelmét magunkra akarjuk hívni, vagy ellenállását csökkenteni, sírását csitítani, például pelenkacsere vagy öltöztetés közben. A lényeg az, hogy minél játékosabb hangon, minél viccesebben, figyelemfelkeltőbben mondjuk őket, nagy különbséget téve a mély és magas hangok, a gyors és lassú sorok között.

Béka
(vajdasági hangutánzó)
- Mit varrrrrsz? Mit varrrsz?
///Mit varsz, mit varsz?
- Papuuuut-csot-csot-csot!
- Kinek, kinek, kinek?
- Ennek a szép kislánynak-nak-nak-nak,
///Ábelnek-nek-nek-nek,
///Zsuzsinak-nak-nak-nak
Bírólányá-nyá-nyá-nyá-nyának-nak-nak-nak!

A kérdéseket magasan éneklősen, a R-hangot hosszan pörgetve, majd egyre gyorsabban ismételgetve, ahányszor akarjuk. A válaszoknál az ismétlődő -csot, -nek és -nak vidáman, hangunkkal játszadozva. A „szép kislánynak” helyett mondhatjuk, hogy „szép kisfiúnak”, az utolsó sorokban lévő nevek helyett természetesen gyermekünk nevét mondjuk.

Kacsa
Így beszélgetnek a kacsák:
Azt kérdi egyik a másiktól:
- Hány zsák árpát, hány zsák árpát,
///hány zsák árpát?
- Csakhatotcsakhatotcsakhatot!

Próbáljuk egy szusszal mondani a sorokat. A mondóka végén megcsipkedjük a gyermeket, mintha kezünk kacsa csőre volna

Harangozós
Így szól a nagyharang:
- Gyémánt, gránit, gyémánt gránit!
Így szól a kisharang:
- Iminnen-amonnan, iminnen-amonnan!

Bátran játsszunk a hangunkkal, hangmagassággal! A nagyharangok mélyen és lassan zúgjanak a kicsik magasan és szaporán!

Kutyák beszélgetése a kerítésnél:
Kiskutya azt mondja:
-Gyün, gyün, gyün, gyün!
Anyuka kutya:
-Hun gyün? Hun gyün?
Szomszéd kutya:
-Amott gyün, a-a-a, amott gyün, a-a-a!
Apuka kutya:
-Hadd gyüjjön, had-had-had,
//hadd gyüjjön, had-had-had!
Nagy házőrző a másik szomszédból:
-Ha kimegyek, ha-ha-ha,
//ha kimegyek, ha-ha-ha!
A kicsi kutya továbbra is csak azt mondogatja:
-Gyün, gyün, gyün, gyün!

A kutyák különféle ugató hangját utánozva játsszunk a hangmagassággal. A kiskutyát magas hangon és szaporán próbáljuk, a nagykutyákat mélyen, szaggatottan, mérgesen, morgósan.

A cinege keresi a férget a fán:
- Itt sincs, ott sincs, itt sincs, ott sincs!
Amikor talál egy kis kukacot, az mondja:
- Kicsitérkicsitérkicsitérkicsitér!
Rossz időben azt csicsergi:
- Kis cipőt, kis cipőt, kis cipőt!
vagy:
- Benn csücsülj, benn csücsülj…
Jó időben:
- Friss idő, friss idő, friss idő……
Gyorsan, egybefolyva, közben ujjunkkal mutatjuk, hogyan kutat a madár csőrét billegetve. Mutatóujjunkat és hüvelykujjunkat összeérintjük, mintha kukacot fognánk, és azt illegetnénk, fennhangon szaporán a szöveget egybemosva egy szuszra.

A saját testen való tájékozódás
Az iskolába indulás idején, már nagyon fontos, hogy a gyermeknek pontos észlelete legyen saját testéről, meg tudja pontosan nevezni a testrészeit, és ha szemét csukva tartva megérintjük valahol, azt is fel tudja pontosan ismerni. Ez a test-tudatosság és saját testen való tájékozódás nélkülözhetetlen a térben és síkban (pl. a tankönyvben, táblán vagy a füzetlapon) való tájékozódás kialakulása szempontjából. Rengeteg olyan mondóka van, amely a test érzékelésének, a testrészek megnevezésének fejlesztését serkenti, ezeket is alkalmazhatjuk fürdetés, öltöztetés közben, altatás előtt.
A következő két mondókánk közben a fej részeivel ismerkedünk, azokat simítgatjuk:

A házat kiseperjük,
A port letöröljük,
Az ablakot becsukjuk,
A kulcson egyet csavarintunk!

Soronként ezeket a mozdulatokat végezzük: beleborzolunk a gyermek hajába, végigsimítunk a homlokon, lesimítjuk a szempillákat, végül finoman megtekerjük az orrát.

Itt a kerek templomocska,
Itt a két égő gyertyácska,
Itt a két piros párnácska,
Itt a sekrestyeajtó,
Kijön a pap.
Meghúzza a csengettyűt:
Csingilingi, csingilingi!

Soronként végigsimítjuk a mondóka szerint: a fejet, szemet, körbe körzünk az orcákon, végighúzzuk ujjunkat az ajkain, az utolsó sornál óvatosan „megcsengetjük” az orrocskáját.

Most már a fejen kívül a mellkason is „dobolunk”:

Kukkantója,
szusszantója,
hallgatója,
tátogója,
dobbantója,
lobogója,
mutogatója.

Minden szónál szeretetteljesen megérintjük az adott testrészt: szemet, orrot, fület, szájat, a „dobbantójá”-nál a mellkasát ütögethetjük szótagonként (dobbantója a szíve), beleborzolunk hajába (lobogója), és végül mutatóujjunkkal „megbökdössük”, megcsiklandozzuk.

Azt hiszem mindnyájan ismerjük a következőt, és ha gyermekünk makacskodik vagy zsörtölődik, viccesen elterelhetjük mérgéről a figyelmét:

Én is pisze
Te is pisze,
Gyere pisze, vesszünk össze!

Szembefordulva előbb a saját orrunkra mutatunk , majd az övét érintgetjük, végül orrainkat viccesen összedörgöljük.

Fürdetéskor, öltöztetéskor, vagy pelenkacsere alkalmával kiváló alkalmat nyújtanak a testrészek gyakorlására a következő mondókák:

Keze, lába van neki,
Szeme, füle van neki,
Orra, szája van neki,
És hol fut a kis nyuszi?

Végigsimítjuk az említett testrészeket, az utolsó sorra pedig ujjainkkal végigfutunk a gyermeken, megcsiklandozzuk.

Úton megyen két karó,
Azon felül nagy hordó,
Azon felül kishordó,
Azon felül ákom-bákom,
Azon felül szörcsöm-börcsöm,
Azon felül illom-pillom,
Azon felül két kis domb,
Azon felül sűrű erdő,
Abban lakik Siska disznó!

A mondóka sorainak megfelelően végigsimítjuk a következő testrészeket: lábát végigsimítjuk, hasán körbesimítunk, majd a fejét, száját, orrát, szemét, homlokát, a „sűrű erdőnél” kócoljuk a haját, majd Siska disznónál elváltoztatott hangon „ui-ui-ui”.

A csiklandós mondókákkal nemcsak a saját testen való tájékozódást fejlesztjük, hanem jó móka, kacagás lesz a vége:

Itt keringél a kismadár,
Itt szalad, ide búvik,
Kusz, kusz, kusz.

A levegőben a karunkkal nagy körzőmozgást végzünk, miközben érdekes, elnyújtott, dallamos hangon mondjuk az első sort, hogy kezünkre figyeljen. A „kismadár” leszáll a gyermek hasára, majd ujjunkkal „felszaladunk” a hónaljáig, az utolsó során pedig madárcsőrként csipkedjük, megcsiklandozzuk.

Sűrű erdő,
Kopasz mező,
Pillogója,
Szuszogója,
Tátogója,
Ez itt meg a csiklandója!

Lassan, sejtelmesen kezdjük, összekócoljuk a haját. Végigsimítunk a homlokon, mutatjuk a szemét, az orrát, a száját, végül megcsiklandozzuk a hasán.

A padlón ülve, kinyújtott lábunkra fektetve a hátán, majd megfordítva a hasán is játszhatjuk a következő játékot:

Hasítom, hasítom,
Vágom, vágom,
Bököm, bököm,
Könyökölöm, könyökölöm,
Megpaskolom, megpaskolom,
Megpuszilom, megpuszilom!

Mondóka szövege szerint végezzük a mozdulatokat. Ha a tenyéren játsszuk, a „megpaskolom” helyett „Pacsit adok”. Lehet egymás után többször egyre gyorsabban mondani a mondókát, majd visszalassítani.

A kéz finommozgásának fejlesztése
Ahhoz, hogy a gyermek kezének finommozgásai megfelelőképpen fejlődjenek, már idejekorán elkezdhetjük a kisgyermek kézfejével, tenyerével történő játékokat. Eleinte mi végezzük a mozgásokat a baba tenyerében, majd ahogyan cseperedik a gyermek és ügyesedik a kezecskéje, lassan meg is tudja már tanulni és egyedül játszhatja ezeket a játékos mondókákat.

Hadd nézzek a tenyeredbe!
Kukk, kukk, mi van benne?
Erre, arra zöld mezőre,
Jó forrásra legelőre,
Itt megbújik, itt elbújik,
Itt nem látja meg a kuvik.

Belekukucskálunk a tenyerébe, kinyitjuk az öklét; a „ kukk”-ot érdekes, játékos hangon mondjuk; ujjunkkal sétálunk a tenyérben, majd tovább körözünk. A könyökhajlatba, majd a hónaljba sétálnak az ujjak, végül a nyakháthoz szaladnak az ujjak és csiklandósan megbújnak.

Kerekeset,
Böködőset,
Simítósat,
Csattanósat!

Körző, bökdöső, simító majd csattanó  mozgás a tenyérben. Eljátszhatjuk hason, háton, combon is, ráadásként jöhet a „csipkedőset, cuppanósat”! Hason a csattanós helyett lehet „csipkedős”, a fejen pedig „koppantós” legyen.

Ez beléesett a kútba!
Ez kihúzta,
Ez hazavitte,
Ez lefektette,
Ez a huncut kis [gyermek neve] felébresztette!
Csik, csik, csik!

Hüvelykujjal kezdve kinyitogatjuk az öklét, sorra megfogjuk az ujjakat, a kisujjat jól megcibáljuk és megcsiklandozzuk a gyermeket.

Az egyensúlyérzék fejlesztése – höcögtetők, hintáztatók, csúszdáztatók
A kisgyermek mozgásfejlődése szempontjából kiemelten fontos az egyensúlyérzékének a fejlődése. Ez lesz az előfeltétele annak, hogy meg tudja önállóan tartani a fejecskéjét, hogy fel tudjon ülni, később megtanuljon járni, majd kisiskolás korára már biciklizni, görkörcsolyázni, gördeszkázni is megtanul. A népi mondókák és dalocskák esetében minden olyan játék, amely közben gyermekünket térdünkre ültetve lovagoltatjuk, höcögtetjük, jobbra-balra dülöngéltetjük, vagy karunkban ringatjuk, fejünk fölé emeljük, a magasból hirtelen „leejtjük”, megforgatjuk-pörgetjük, nagymértékben hozzájárul az egyensúly fejlesztéséhez, és ezáltal a nagymozgás megfelelő fejlődésének megalapozásához is.

Kicsi kocsi, három csacsi,
Döcögő, döcögő,
Benne gyerek,
Kicsi kerek,
Göcögő, göcögő, göcögő!

Térdünkre ültetjük a gyermeket, és lassan lovagolva zötyögtetjük, jobbra-balra dülöngélve. Végigsimítjuk hátát a gyerek szónál, fejét pedig a kerek szónál. Végül a göcögőnél megcsiklandozzuk.

Csett Pápára, pillangóra,
Holnap megyünk Komáromba,
Huccucu, huccucu!

Lassan höcögtetve kezdünk, majd gyorsulunk, és a „huccucu”-t magasabb hangon, gyorsabban mondjuk, miközben megpaskoljuk a talpakat, a hátat vagy a combokat.

Gyí, te lovam Besztercére,
A jó borra, pecsenyére!
Gyí, gyí, gyí!
Gyí lovacskám, gyí vágtába,
Hazaérünk vacsorára!
Gyí, gyí, gyíííí!

Lassan indítunk, gyorsulunk végén a magasba emeljük őket a „gyíí”-re, vagy végig egyenletesen höcögünk és a végén emelünk.

Hej, Gyula, Gyula, Gyula, Gyula, 
Szól a duda, duda, duda, duda! 
Pest, Buda, Buda, Buda,  
Pattogatott kukorica!.
mély hangon, lassan mondva, érintgetve a combokat
majd a hasat paskolva
egyre magasabb hangon , kicsit gyorsabban, vállat érintgetve
feje búbját ütögetve, magas hangon, majd újra lassan mélyen elölről

Mély hangon, lassan mondva kezdjük a baba combján lágyan ritmusra dobolgatva; a dudánál a hasat paskoljuk, majd egyre magasabb hangon, egyre gyorsabban a vállakat ütögetve; az utolsó sornál pedig feje búbját ujjainkkal ütögetve, vagy megcsiklandozzuk.

Csacsi húzza kicsi kocsit,
Kicsi kocsit nyekereg,
Hej, te gazda, lusta gazda,
Zsírozd meg a szekeret!
(Leesnek a gyerekek!)

Magunkkal szemben ültetve, lassan, lovagolva kezdjük, gyorsul, döcögtetőssé válik és a ráadás sor végén „kiborítjuk” a gyermeket. Ha széken ülünk, lábunk közé ejtjük a combja alatt fogva, vagy ha a padlón ülünk, hanyatt döntjük, hempergünk egy jót a szőnyegen.

Gyékén, gyákán,
Jön a Gyuri bátyám,
Tököt visz a hátán,
Ha elfárad, leteszi,
Hogyha éhes megeszi.

Hátunkon cipeljük a gyermeket, utolsó előtti sornál letesszük, utolsó sornál finoman megharapdáljuk vagy játékosan belakmározzuk.

Zsipp-zsupp,
Kender zsupp,
Ha megázik, kidobjuk,
Zsupsz!

Jobbra-balra hintáztatjuk, majd a „Zsupsz”-nál fölemelve megforgatjuk.

Így lovagolnak a hölgyek, a hölgyek
Az urak gyorsabban mennek,
A parasztok így döcögnek
A huszárok így röpülnek, hopp, hopp, hopp!

Lágyan, nőiesen, kecsesen kezdjük, hangunkkal is kényeskedve; az uraknál feszesen, gyorsan kétszer mondjuk; a parasztoknál oldalra dülöngélve, lassan, komótosan kétszer; végül a huszároknál felemeljük, vagy feldobjuk a magasba.

További mondókás-dalos játékos ötleteket a „Tanuljunk játszva” című külön-kiadványunkban is találhatnak.

Vicsek Annamária
logopédus, fejlesztő pedagógus

Továbbra is várjuk kedves olvasóink leveleit témáinkkal kapcsolatosan, illetve kérdéseit, témajavaslatait postán: a szerkesztőség címére (Családi Kör szerkesztősége, 21000 Novi Sad, Pf. 392.), vagy e-mailben: annavicsek@yahoo.com