BESZÁMOLÓ

Kerekítő selyemképkiállítással egybekötött könyvbemutatóról

2009. november 14-én délután izgatottan érkeztem a Budavári Művelődési Házba. A Bem rakparton és környékén több utca is le volt zárva ismeretlen oknál fogva. Ezért minden egyes érdeklődőnek hálás vagyok, aki mégis eljutott, parkolóhelyet talált és nem ismert lehetetlent.
Így négy órakor Sándor Ildikó néprajzkutató a Hagyományok Házának munkatársa, egykori tanárom valóban megnyithatta a kiállítást és az ekkor még nagy részben nagyobb gyermekes családoknak családi éneklést is tartottunk. Sándor Ildikó beszélt az ölbeli játékok fontosságáról és arról, hogy milyen gondosan válogatva kerültek a kötetbe az egyes mondókák és ölbeli játékok, mintegy hétezer népi gyűjtésből való mondóka átválogatásával.
A családi éneklést Kerekítő klubokat vezető kollégáimmal közösen tartottuk. Grasso Kormos Mária klarinétozott, Hegedűsné Tóth Zsuzsanna hegedűn és citerán játszott. Törekyné Nagy Zsuzsanna Dombóvárról és Farkas Veronika Pápáról segédkezett a fél öttől folyamatosan két teremben párhuzamosan tartott Kerekítő ölbeli játékos és énekes félórák megtartásában.
Ekkorra már a délutáni alvásból megérkező kisgyermekes családok sorra érkeztek. Csak jöttek és jöttek, mi pedig csak énekeltünk, énekeltünk, mondókáztunk és ölbeli játékokat játszottunk. Alig akart vége szakadni. Annak ellenére, hogy öttől a földszinti nagyteremben Téka Táncházat is szerveztünk, a kisgyermekesek nálunk ragadtak. Sok ismerős, régi, új babával és ovissal ismerkedhettünk meg. Nagyon lelkesek voltak az apukák is, fáradhatatlanul emelgették a gyermekeket a „szalmatetőre”. Jó érzés volt látni, hogy bizony nemcsak a bölcsődés korosztályt hoz lázba egy-egy lovagoltató, hintáztató, sok lelkes óvodásunk is volt.
Az MR1 Kossuth Rádió riporterével, Mohácsi Edittel nehezen találtunk félreeső zugot, ahol kicsit beszélgethettünk a forgatagról és a könyvről.
Este hétig tartott a pereces és marcipángolyós ünneplés.

Köszönet a foglalkozásokra járó családoknak, a Naphegy Kiadónak, Kállai Nagy Krisztina grafikusnak, a Budavári Művelődési Háznak, Kerekítő kollégáimnak, munkatársaimnak, médiatámogatóinknak, barátaimnak és a családomnak!
Úgy gondolom, hogy a válság, a járvány és mindenek dacára közös erővel és lelkesedéssel nagyot kerekítettünk! KÖSZÖNÖM!

Akik most nem jutottak el, azokkal legközelebb találkozunk!

A nap végén otthon a Lányom biztos, ami biztos alapon magának is dedikáltatott egy példányt, a Nagyfiam összegezte:„Jól sikerült a bemutató!”, a Kisfiam pedig, hogy, hogy nem: a Kerekítő Manóval aludt el a nappali kanapéján?! Én valószínűleg egy másik dimenzióba kerültem estére, hogy mindez fel se tűnt.

J. Kovács Judit, Kerekítő programgazda, 2009. november

Beszámolómat kövesse pár résztvevői levél:
(Öcsém a jegyesének az est végén azt mondta: „Nagyon klassz volt, most már mindehhez csak egy gyermeket kéne összehoznunk….”):

"Szia!
Gratulálunk a könyvbemutatóhoz és a kiállításhoz, nagyszerű volt, fantasztikusan éreztük magunkat, profi szervezés és mégis családias hangulat jellemezte. Csak ámultunk milyen remek kollégáid vannak. Na és persze a könyv is tenyérbemászó (új jelentéssel), egymás kezéből kapkodjuk itthon.
Üdvözlettel:
Gemma anyukája és apukája"

"Ami a könyvet illeti kis családunkban bestseller lett egy pillanat alatt, lurkóim összevesztek rajta ( én balga csak egyet vettem), Szávi ebből olvasott majd egy órán keresztül  a babáinak, Ákos pedig ezt választotta esti mesének, és játszottuk, amit kiválasztott. Engem is elvarázsolt, csuda klassz az egész "fizimiskája", elragadóak a rajzok, a színek, a sok kerekedő arcocska, csacsifej,kígyó és minden!! A méretét külön díjazom, Szávi pelenkázás közben is lapozgatta,így nem kellett vele küzdenem. :Egy szó, mint száz: GRATULÁLOK!!!!"

"Drága Judit!
Nem is tudod, hogy mekkora ajándékot kaptam tőled szombaton,
Először is nagyon jó volt téged látni, igazi felnőttként, sikeresként, olyan emberként, akiből árad a szeretet, és csodálatosak a gyerekeid, és úgy érzem, hogy nagyon jó ember lehet a párod  is. Mennyire jó dolgot csinálsz, mennyire kedves ez az én szívemnek. Valami ilyet kerestünk mi a Waldorfban is. Igen, nem keseregni kell azon, hogy milyen rossz irányba változik a világ, hanem tenni azért, hogy milyen is legyen, pl. a gyerekek által. És látni azt a sok gyönyörű gyereket, akik énekelnek, táncolnak, ütik az ütemet, annyira szép volt, hogy alig bírtam a meghatottságommal, azért is rohantam úgy el, mert már nem bírtam a könnyeimmel. És persze a saját gyermekeimmel kapcsolatos élményeim is feltolultak bennem. Szóval annyira szép volt az egész. Muszáj volt manót is vennem, most keresek egy arra érdemes gyerkőcöt, akinek odaadhatom. Nekem most volt épp a szülinapom, ennél szebb ajándék ...! Köszönöm!!!
Szeretettel gondol rád,  Andrea"
(általános iskolai osztályfőnököm, magyar tanárom, a színjátszókör és önképzőkör vezetője, később Waldorf iskolát alapított)